Ever grande: örökké nagy helyett valaha nagy

Ever grande: örökké nagy helyett valaha nagy

Szeptember 20-án jelentős esést okozott az Evergrande kínai ingatlanfejlesztő csődjével kapcsolatos piaci félelem. Ekkor a piacok kénytelenek voltak a legrosszabb forgatókönyvet, vagyis egy Lehman Brothers-szintű csődöt is számításba venni.

Kiváló, részletes cikkek születtek a helyzet leírására. A kínai városok lakóingatlanjainak 21 százaléka üresen állt. Ez 65 millió darab üres lakást jelent. Az ingatlanfejlesztések több mint az ötödét adják a kínai gazdasági kibocsátásnak. A kínai ingatlanpiac gigantikus méretét nem is lehet igazán érzékeltetni. Nem is célom muinden részletében leírni, arra ott vannak a hivatkozott kiváló cikkek. Egyet azért kiemelek: az elmúlt években a kínai GDP-növekedés rendre kétszámjegyű volt, majd amikor lassulásról beszéltünk, akkor is az volt a kérdés, hogy 7%, vagy ez alatt egy-két tizeddel. Miközben a kínai kibocsátás 20%-át az ingatlanpiac, vagyis a lakásvásárlások adják. Amelyeket a lakosság hitelből vásárol egyre magasabb árfolyamon. Ki lehet jelenteni ez alapján, hogy ennek a több, mint impozáns méretű gazdasági növekedésnek a jó része a papíron egyre nagyobbra fújódó ingatlanár-növekedésből származik. Vagyis buborék.

Kognitív disszonancia

A Bloomberg elemzőket kérdezett arról, mire számítanak a céggel és a világgazdasággal kapcsolatban. A Citigroup szerint Peking mindenképpen lépni fog, hogy megakadályozza a kínai „Lehman-pillanatot”, de néhány bank ettől függetlenül áldozatául eshet az eseményeknek. A Barclays elemzői az S&P-hez hasonlóan derűlátóbbak, szerintük még az Evergrande esetleges csődje sem lenne feltétlenül a 2008-as válság kirobbanásakor csődbe ment Lehman Brothers elbukásához mérhető esemény, és a kínai ingatlanszektor, amire a csőd elsősorban hatással lehet, alapvetően sokkal jobb állapotban van, mint a kérdéses cég. Az Oxford Economicsnál úgy látják, a kínai kormány azért titkolózik, mert nem akarja, hogy kívülről az látsszon, mentőakciót tervez, de a kritikus pillanatban közbe fog lépni, hogy csökkentse a rendszerszintű kockázatokat.

A világ tőkepiacainak szereplői a piaci zavar első jelére azonnal nyugtatták a közvéleményt, de valószínű, hogy leginkább önmagukat. Hát persze, hiszen tele vannak felfújt árazású részvényekkel és kötvényekkel. És különben is megszokták, hogy a jegybankok majd úgyis megmentenek.

Moral hazard

A kifejezés teljesen kiment már a divatból, kikerült a közbeszédből. Pedig amit most játszanak az elemzők, az már bőven a hazárdírozás kategóriáját kimeríti. A valóság az, hogy a kínai kormány hűteni akarja az ingatlanpiacot, csökkenteni a gigantikusra nőtt adósságállományt. Nem fogja megmenteni az eladósodott Evergrande-t. A gazdasági megfontolásokon túl hatalmi szempontok is szerepet játszanak ebben: a központi kormányzat így akarja megzabolázni a tartományi hatalmi központokat. A csőd borítékolható, és ezt a folyamatot úgy kellene menedzselni, hogy ne legyen egyetlen kárvallott sem. Na ez az a bűvészmutatvány, amely nem fog összejönni. Ha lesznek vesztesek, akkor a piaci szereplők bizalma meginoghat az ingatlanban, mint befektetési eszközben. Tömeges eladások jöhetnek, amely az ingatlanárak összeomlását okozhatja. Ez viszont a bankrendszerben okozhat nem várt összeomlást. Persze ezt elvileg a jegybank kivédheti újabb pénzpumpával – na de hova pumpálják már az adósságot? Ha megteszik, akkor viszont a hiperinfláció rémét kockáztatják.

Kegyelmi állapot

Jelenleg ott tartunk, hogy enyhültek a piaci aggodalmak a csőddel kapcsolatban. A befektetők nyugtatják a közvéleményt és magukat, pedig a helyzet az, hogy már két dollárkamat-fizetést is elmulasztott a vállalat. Ekkor érvénybe lép a 30 napos törlesztési türelmi időszak. Ha 30 nap elteltével sem fizet az adós, akkor hivatalosan is bekövetkezik a csődesemény. Eközben az autógyártó leányvállalata is törlesztési késedelembe esett. Külön pikantériája az eseményeknek, hogy a vállalat a belföldi hitelezőket igyekszik kifizetni, a külföldieket nem. Ez még nemzetközi bonyodalmakat is magával hozhat. Október 20-án érkezhet el az igazság pillanata, ekkor jár le az első 30 napos határidő.

Eközben jönnek olyan hírek, miszerint egy állami vagyonkezelő 1,5 mrd dolláros mentőövet dobott a vállalatnak. Ám ha jobban megnézzük az ügyletet, a pénzt arra kell fordítania, hogy törlessze az egyik bank irányába fennálló adósságát. Vagyis ezzel nem kerüli el a csődöt.

Tart a kegyelmi állapot, október 20-ig mindenki a fentiek tudatában kell(ene), hogy átrendezze a portfólióját. Ne legyen kétségünk, hogy ez a csőd olyan következményekkel jár majd, amiylet még nem látott a világ.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó Bejegyzések