Novemberben rekordszintre gyorsult az infláció az euróövezetben elsősorban a továbbra is jelentősen emelkedő energiaárak miatt. Az Európai Unió statisztikai hivatal, az Eurostat előzetes becslése alapján kedden közölte, hogy éves összehasonlításban 4,9 százalékra emelkedett a fogyasztói árindex (HICP) a 19 uniós országot tömörítő eurózónában. Ilyen magas inflációt még nem jegyeztek fel 1997, az adat kezelésének kezdete óta az euróövezetben.
Az energiaárak hajtják az inflációt
Az euróövezetben novemberben is az energiaárak emelkedtek a legnagyobb mértékben, 27,4 százalékkal az októberi 23,7 százalék után éves összevetésben. A szolgáltatások 2,7 százalékkal drágultak az októberi 2,1 százalék után, az élelmiszerek, az alkohol- és dohánytermékek pedig 2,2 százalékkal az októberi 1,9 százalékot követően. Az energiaárakat nem számolva 2,5 százalékkal emelkedtek egy év alatt a fogyasztói árak novemberben az októberi 2 százalék után, a gyakran változékony energia-, élelmiszer-, alkohol- és dohányárakat nem tartalmazó maginfláció pedig 2,6 százalék volt az októberi 2 százalékot követően.
Az előző hónaphoz viszonyítva 0,5 százalékkal nőttek a fogyasztói árak az euróövezetben novemberben, miután októberben 0,8 százalékot mértek.
Éves összevetésben Litvániában (+9,3 százalék) és Észországban (+8,4 százalék) nőttek a legnagyobb mértékben a fogyasztói árak novemberben. A legkisebb drágulási ütemet Máltán (2,3 százalék) és Portugáliában (2,7 százalék) jegyezték fel. A legnagyobb gazdaságok közül Németországban 6 százalékkal, Franciaországban 3,4 százalékkal, Olaszországban 4 százalékkal, Spanyolországban pedig 5,6 százalékkal nőttek a fogyasztói árak novemberben.
Vajon mire gondolt a szerző 2,0?
Az eurozóna esetében is feltehetjük a kérdést, hogy vajon mire gondolt a szerző, jelesül a jegybank? Ha készpénzzel árasztja el az eurozóna piacait, miközben az árualap nem nő, hanem legalábbis stagnál, de a lezárások miatt inkább csökken, annak milyen eredménye lehet? A közgazdasági egyetemeken erre azt mondják, hogy leülhet, egyes. Ha erre a mentőkérdésre sem tudja a választ, akkor eltanácsoljuk ettől a szakmától. Ehhez képest ezek a világ pénzpiacainak a vezetői: elképesztő felelőtlenséggel, mi több, cinizmussal vezetik a világot.
Lehet azt mondani, hogy az ECB vezetőinek nincs más választása, ha nem akarják, hogy szétessen az eurozóna. Igen, ez az érv elég erős, ám nem biztos, hogy a déli államok eurozónából való távozása lenne a nagyobb baj, amely érhetné az európai országokat.
A német beteg
Nem elég az ECB pénzszórása, a német politika történelmi baklövése tovább súlyosbítja az inflációt. Nevezetesen a német sötétzöldek ténykedése, amellyel ráerőltetik hagymázas elképzeléseiket a teljes német társadalomra, és a többi politikai pártra. Nevezetesen az atomerőművek és a szén erőművek egyszerre történő bezárására gondolok, amely óriási energiadrágulást, és ezáltal jelentős versenyhátrányt okoz a német, és közvetve az egész európai iparnak. Jellemző, hogy az európai gázválság csúcspontján, amikor az európai gázárak soha nem látott csúcson voltak, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozatában a megoldást a „Még több zöldítést!” programjában látta. Ahelyett, hogy a német elhibázott energiapolitika felülvizsgálatáról kezdődne meg a társadalmi párbeszéd, az EB kiállt a vágtató infláció mellett.
Megoldás? Az sajnos nincs. Ehelyett azok is elgondolkodhatnak az Európai Unió értelmén, akik eddig feltétlen hívei voltak az egyesült Európának. Ez az, ami a gazdasági hatásokon is túlmutató jelentőségű.
Babics Egon
standard@chartelemzes.hu
