Július 21-én 50 bázispontos kamatemelést hajtott végre az ECB. Azzal, hogy az EKB 50 bázisponttal emelte mindhárom kamatot (a hitel, a betét és repóügyletek kamatát is), véget ért Európában a negatív kamatok kora. A betéti kamat eddig -0,5% volt, az 50 bázispontos emeléssel ez egy csapásra 0%-ra ugrott. Ilyen magas kamatszintet utoljára 8 éve láttunk az eurózónában, kamatemelésre pedig 2011 óta nem volt példa. Az ECB ezzel fontos lépést tett az infláció letörésének irányába.
A döntést követő sajtótájékoztatón aztán érdekes dolgokat hallhattunk. Az EKB a normalizáció útján halad, ami nem jelenti azt, hogy megváltozott a célszint, csak gyorsabban fogunk elérni oda – mondta Lagarde arra a kérdésre, hogy milyen kamatemelések várhatók szeptemberben és azután. Azt is megkérdezték Lagarde-tól, hogy mekkora az a célszint, amelyen az EKB elérte a kamatok normalizálódását. A kérdésre válaszul Lagarde elmondta, hogy ezt most még nem lehet megmondani, akkor lesz érzékelhető, ha már közel járunk hozzá.
Érthető?
A célunkat gyorsabban érjük el. Mi ez a cél? Nem tudjuk.
Mostanában sokat emlegetik az ECB hitelességét, amely segíthet az európai gazdaságnak.
Megjelent az euró összeomlásának kísértete Nyugat-Európában
Az Európai Központi Banknak más körülmények között ugyan, de ugyanazzal a veszéllyel kell szembe néznie, mint tíz évvel ezelőtt, amikor a görög adósságválság nyomán befektetői spekuláció indult a közös európai valuta ellen. Ahhoz, hogy ez ne ismétlődjön meg Christine Lagarde ECB-elnöknek olyan tekintélyt kell szereznie a pénzpiaci szereplők előtt, amilyet elődje, Mario Draghi annak idején szerzett. 2011-ben mélyült el a görög állam fizetési válsága, ami spekulációt indított el az euró ellen, mert a befektetők egy része úgy gondolta, hogy az eurózóna gyenge dél-európai országinak pénzügyi csődje dominóként követheti egymást, majd maga alá temetheti a közös pénzügyi rendszer egészét. Draghi 2012 nyarán egyetlen mondattal – verbális piaci beavatkozással – véget vetett ennek. Akkori szavai szerint az ECB bármit megtesz az euróvédelme érdekében, és higgyék el a tisztelt spekuláló pénzemberek, hogy több eszköze van az uniós jegybanknak a csatában, mint nekik.
Lagarde-ot azért bírálták az elmúlt hónapokban, mert a kritikusok szerint az ECB késlekedése a kamatemeléssel utat nyitott az infláció olyan elszabadulása előtt az eurózónában, amilyenre az euró 1999-es létrehozása óta nem volt példa. Végül a bank monetáris tanácsa 2022. július 21-én fél százalékkal megemelte a bank alapkamatát – ezzel szembemennek ugyan a pénzromlással, ám ezzel egyidejűleg megdrágíthatják az eurótagállamok adósságának finanszírozását. És az utóbbival szándékaiktól függetlenül megteremtették az euró elleni spekuláció újraindulásának alapját. Kérdés, hogy a fentihez hasonló kommunikációval Lagarde tud-e olyan tekintélyt szerezni, amely megvédi az eurozónát. A válasz erre a kérdésre nem hiszem, hogy túl hízelgő…
A gyenge láncszem: Olaszország
A kritikus pont akkor és most is Olaszország, amelynek államadóssága eléri a GDP 150 százalékát. Az olasz gazdaság az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, amelynek bedőlése maga alá temetné a közös európai valutát. Az olasz kormány – amelynek vezetését Mario Draghi bankelnöki teendőt leadva új kihívásként vállalta fel a járvány kellős közepén – éppen az ECB kamatdöntését megelőzően néhány órával bukott meg. Ha az ECB sikeres akar lenni, akkor ehhez arra is szükség lesz, hogy Lagarde megismételje Draghi „bűvészmutatványát”, verbális kommunikációját, amivel tiszteletet ébresztett az ECB-vel és az európai jegybank vezetőivel szemben a pénzpiacokon.
Az új kötvényvásárlási terv, amely a Transmission Protection Instrument nevet kapta – arra utalva, hogy a laza és feszes kamatkörnyezet közötti átmentet hivatott segíteni az eurózónatagok államkötvényeinek vásárlásával – vagy beválik a spekuláció megelőzésére, vagy nem.
Már a paritás alatt is járt az Eur/Usd
A heti charton jól látható, hogy immár egy éve folyamatos gyengülésben van az euró a dollárhoz képest. Immár letört a 2015 elejétől jellemző széles sávból, beesett immár a paritás alá is. Ez a széles sáv valójában egy nagy fej-váll alakzat, amelyből ha célárat számolunk, akkor a 0,90-es értéket kapjuk. Elég riasztó jövőkép az euro-nak, annak fényében különösen, hogy a nyakvonal visszatesztjével a nyár elején validálta ezt az alakzatot…
(A chartok részletes elemzése a www.chartelemzes.hu oldalon, saját ügyfelek részére elérhető.)
Babics Egon
standard@chartelemzes.hu
