A gáz ára rekordszintre jutott, ezt immár mindenki tudja, a saját zsebén érzi, illetve fogja érezni. De miért is?
Sokan, sokfélét mondanak. Ki-ki a saját érdekei szerint magyarázza a történéseket. Ha propagandáról van szó, akkor az propaganda, az emberek befolyásolásának eszköze, nem pedig a valós okok bemutatása.
Abban azért az elemzők megegyeznek, hogy az alapvető ok a háború. Ám abban már komoly véleménykülönbségek vannak, hogy vajon az oroszok nem szállítanak eleget, vagy az Uniós szankciók okozzák a gázhiányt. Mivel az Európai Unió nem szankcionálja az orosz gázt, az oroszok szállítási hajlandósága befolyásolja a hozzáférhető gáz mennyiségét. Az oroszok háborús fegyverként használják a gázcsapot, vagyis kizárólag az ő döntésüktől függ, hogy mennyi gáz van Európában, és ezzel összefüggésben mennyi a gáz ára.
De ebben a cikkben nem arról akarok beszélni, hogy vajon az oroszok a bűnösök az európai gázhiány ügyében, vagy az EU, mert feleslegesen, és károsan szankcionálja az oroszokat. Persze a kicsit is gondolkodó, és az erkölcsi érzék minimumával rendelkező ember számára ez nem kérdés, hiszen az oroszok már jóval a háború kitörése előtt csökkentették a szállított gáz mennyiségét Európába, ezáltal elindítva a gázár emelkedését, gondoskodva arról, hogy az európai gáztárolók a háború kitörésének időpontjára alacsony szintre kerüljenek.
A fő kérdés az, hogy Európa a háború kitörése után mit tehetett volna a gázárak elszállásának akadályozására.?
TTF gáztőzsde – tőzsde, ahol értelemszerűen a spekulánsok is jelen vannak
Az Európai Unió, látva a korábbi olcsó piaci gázárakat és – főleg amerikai (palagáz) – túlkínálatot, azt szorgalmazta, hogy az energiafüggőség csökkentése jegyében az európai országok ne hosszú távú szerződésekkel kötelezzék el magukat a Gazprom irányában, hanem azt a szabadpiacon vásárolják meg. Korábban az olajárhoz volt kötve a gáz ára: az is emelkedett, de korántsem a TTF-en bekövetkezett mértékben. Hogy ez mennyire volt stratégiai baklövés, vagy helyes út, azon lehet vitatkozni. Az olajárakhoz kötött hosszútávú gázszerződésekkel Európa egészen bizonyosan jobban jár. De ez immár történelem, mostanra tény, hogy a piaci szereplők számára a holland TTF gázár lett az irányadó minden szerződéses kapcsolatban.
A fent leírt tényezők alapján egy spekuláns átgondolja a lehetőségeit, levonja a következtetéseket, és ha elegendő pénze van, azt meg is játssza a tőzsdén. Mostanra látjuk ennek az eredményét.
Letéti követelmény
A határidős tőzsdék úgy működnek, hogy a piaci szereplőknek csak az úgynevezett fix, ill. változó letétet kell elhelyeznie a határidős vásárlási után. Vagyis nem kell a teljes vételárat kifizetnie, hanem csupán a vételár meghatározott százalékát: 5-10-20 százalékot. Amennyiben jó irányba mozdul el az ár, akkor az a bizonyos változó letét felszabadul, sőt, a kedvező árfolyamváltozás miatt folyamatosan nyereség képződik, amelyből a spekuláns, legyen az kicsi, vagy nagy, újabb pozíciót tud nyitni. Ezzel az egyszerű technikával a spekuláns piramisszerűen tudja felépíteni a pozícióját, megsokszorozva, multiplikálva a nyereségét. A másik oldalról az eladók nem vállalnak határidős pozíciókat, hiszen ebben a helyzetben folyamatosan ki kell egészíteniük az egyre nagyobb veszteséget mutató pozíciójuk változó letétjét. A folyamat eredményeként egyre gyorsabban emelkedő árakat látunk, láthattunk.
Vagyis a tőzsde működése, a spekulánsok jelenléte megsokszorozza az árak emelkedését, óriási károkat okozva a nemzetgazdaságoknak, a végső felhasználóknak.
(Kiválóan írja le a folyamatot a Telexen Brückner Gergely cikke.)
Szabályozó – van-e lehetőség közbeavatkozni?
Van-e erre megoldás, mi lehet a megoldás?
Ha valaki ismeri a folyamatot, a spekulánsok észjárását, akkor abból viszonylag egyszerű megoldás adódik. Ha a vevő a folyton gyarapodó változó letétből vesz újabb kontraktusokat, akkor egyszerűen meg kell akadályozni, hogy ez a letét gyarapodjon. Vagyis: elő lehet írni a vevőknek magasabb letéti követelményt. Mivel az árak exponenciálisan elszálltak, ezért akár 100%-os letéti követelményt is elő lehet írni. Egy ilyen követelmény előírása azonnal száműzné a spekulációs célból vásárlókat a piacról. Eközben az eladóknak – szaknyelven a fedezeti üzletkötőknek, vagyis a fizikai termék végső szállítóinak – maradhat a mostani szinten a letéti követelmény, mondjuk 10%. Nyilvánvaló, hogy ebben az aszimmetrikus piaci helyzetben az eladóknak komoly előnye van, ebben a helyzetben nem fognak elszállni a gázárak. A valódi, végső kereslet jelenik meg a valódi, végső szállítókkal szemben, és ezzel a pénzügyi spekulánsokat lényegében ki lehet szorítani a piacról.
Azt ne mondja senki, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Lehet, hogy maga a holland gáztőzsde ebben ellenérdekelt, lévén profitorientált magáncég: nagyobb forgalom, nagyobb nyereség. Ám ezért van európai szintű pénzügyi felügyelet. A részleteket ugyan nem ismerem, de bizonyosra veszem, hogy az ECB-nek, mint piacfelügyeleti hatóságnak mindenféle szabályváltoztatás nélkül megvan a lehetősége a beavatkozásra.
Van egy további lehetőség is. Mégpedig az időzítés. Mivel a tőzsdéknek jelentési kötelezettségük van a hatóságok felé, a hatóság látja, láthatja, ha akarja a piaci szereplőket. És tisztában is kell, hogy legyenek a piaci szereplők természetével: pénzügyi spekuláns, vagy fizikai eladó, ill. vevő. Márpedig ezen adatok ismeretében látni lehet, hogy mely időpillanatokban dominálnak a spekulációs célból vásárlók. Vagyis lehet azt tudni egy szabályozó hatóságnak, hogy egy, a fentiek szerinti szabályváltoztatással mely esetben okozhatnak a legnagyobb fájdalmat a spekulánsoknak. Ha kellően átgondolt, megtervezett a lépés, akkor a spekulánsok pánikszerűen (kényszer)zárják a pozícióikat: ők maguk jelentékeny veszteségeket szenvednek, a gázár jelentős csökkenése miatt viszont mindenki más nyer.
Az ezüstben már megcsinálták
Ma már a gazdaságtörténelem része, a spekulánsok jól ismerik a történetet. A Hunt fivérek 1980 elejéig folyamatosan ezüstöt vásároltak. A növekvő árból kapott letétekből mindig megint ezüstöt vettek, már a világ ezüstkészletének harmadát birtokolták. Bekerítették a piacot. Március 27-én az „ezüstcsütörtök” néven elhíresült napon a tőzsde felemelte a vásárlások után fizetendő letétet. A fivérek összes pénze, és az összes addig képződő nyereség is már ezüst vételi pozíciókban volt, a megemelkedett letéti követelményeket nem tudták teljesíteni, muszáj volt eladniuk. Az eredmény lavinaszerűen összeomló árfolyam.
A történelemkönyvekben sokkal kevesebbet emlegetik, de 2011-ben kísértetiesen hasonló volt a helyzet. Ezeket az eseményeket már a jelenleg aktív spekulánsok is átélhették, tradelhették, köztük jelen sorok írója is. Ugyanígy 50$-ig szaladt fel exponenciális emelkedéssel az árfolyam. A tőzsde ugyanígy a letéti követelmények emelésével reagált az eseményekre, amely után az árfolyam szintén összesett.
Nem fejezhetem be ezt a cikket anélkül, hogy nem neveznénk a nevén minden bajok végső okozóját.
A jegybankok felelőtlen pénzszórása
A 2008-as válság óta elképesztő mennyiségű pénzt szórtak a jegybankok a világra, miközben a kamatok nullában voltak. Emiatt ez az irdatlan mennyiségű pénz keringett a világban, a befektetők, hogy valami hozamot elérjenek, lőttek mindenre, ami mozgott. És persze, hogy megtaláltak minden olyan piacot, ahol a kereslet-kínálat egyensúlya felbomlani látszott. Márpedig az oroszok mesterséges kínálatszűkítése miatt a holland gáztőzsde kínálta magát, persze, hogy lecsaptak rá a spekulánsok. Azonban értelmezhető reálkamatszint mellett biztosan nincs ennyi szabadon kóválygó pénz a világban. Hiszen a spekuláció mindig is kockázatos, és a pénz jobban szeret biztos hozamot látni, ahelyett hogy kockázatos ügyletekbe fogna.
Ha már a jegybankok egyszer már nagyon elrontották, akkor itt lenne a lehetőség, hogy elvegyék a kedvét a spekulánsoknak. Azzal, hogy egyszeri szabálymódosítással jelentős veszteséget okozva elkergessék ezeket a spekulánsokat erről a piacról.
(A chartok részletes elemzése a www.chartelemzes.hu oldalon, saját ügyfelek részére elérhető.)
Babics Egon
standard@chartelemzes.hu
